Hajónapló A hajónaplóban az általunk fontosnak tartott cikkekbõl, elemzésekbõl válogatunk. Etikus kereskedelem antennamagazin.hu, 2006. IV. negyedév Méltánylandó méltányos Kávéval indult, virággal folytatódott és vannak, akik szélhámosságnak vélik, mára egyre nagyobb hatású világszokássá nõtte ki magát – az etikus kereskedelem már a pénzpiacokon is megjelent. A zen buddhista szerzetesek napi gyakorlatához tartozik, hogy az asztalukra kerülõ tál rizs – vagy éppen más étel – elfogyasztása elõtt „meditatíve” végiggondolják, miféle utat járt be, hányféle ember munkájának köszönhetõ, hogy õk jóllakhatnak. Az „útvonal” megidézésével egyszersmind meg is köszönik az étel elõállítóinak – legyenek „élõ” vagy „élettelen” szerzetek is – jótéteményüket. Valami hasonló a Fair Trade, magyarul méltányos, más néven etikus kereskedelem alapmotívuma is. Ehhez társul még az az alapvetõ idea, hogy az éhezõ népeknek nemcsak a közvetlen segítségre van szükségük, hanem az akut probléma orvoslásán túl a saját piacuk beindítására és a feldolgozott termékek más piacokra, saját jogon történõ bejutásának lehetõségére is. A mára világméretûre nõtt mozgalom jelszava ugyanis, hogy: „Nem segély kell, hanem korrekt piac!” Vásárlás a termelõktõl A mozgalom legtávolabbi gyökerei a 19. század végi angol és olasz szövetkezeti mozgalomba nyúlnak vissza, melynek célja az volt, hogy a termelõtõl a kereskedõig egységes gazdasági láncokat hozzon létre. A második világháború után sok segélyszervezet figyelme az úgynevezett fejlõdõ országok felé fordult. Amerikai vallási csoportok, például a Ten Thousand Village már ekkor elkezdtek közvetlenül a termelõktõl vásárolni, ezzel is támogatva a megélhetésüket. Az 1960-as évektõl e mozgalmak legfontosabb célja az volt, hogy a fejlõdõ országok kimozduljanak a monokultúrából – tehát a nyersanyagot ne exportra, hanem hazai piacra termeljék, és inkább az általuk feldolgozott, értéknövelt termékekkel kereskedjenek. A 70-es és 80-as években egyre több termelõszövetkezet jött létre, elsõsorban azért, mert a kávé és kakaó világpiaci ára drámaian csökkent. Ezek a szövetkezetek eredményesebben tudtak tárgyalni a felvásárlókkal. Az 1980-as évek végén egy holland egyházi segélyszervezet két szociális munkásának fejében született meg egy egységes fair trade márka gondolata – így lehetõvé téve azt, hogy a kiskereskedõk nagy tömegben és egyszerûen vegyenek részt a harmadik világbeli munkások támogatásában. 1988-ban mutatták be Hollandiában a Max Havelaar kávét, s alig egy év múlva a holland kávépiac 3 százalékát már ez a márka birtokolta. A minta ragadós volt, de csak 1997-ben jött létre az FLO (Fairtrade Labelling Organisation). 20 millió ember, 150 kéz, 9 forint A méltányos kereskedelem mozgalom abból a tételbõl indul ki, hogy a világot a pénztárcánkkal alakítjuk: amit mi megveszünk, azt fogják eladni nekünk a cégek. És amikor az alacsonyabb árú terméket választjuk – és nem veszünk tudomást arról, hogy az a kávé attól olcsó, hogy a harmadik világ lakóinak a munkáját nem fizetik meg rendesen a cégek –, akkor pénztárcánkkal szavazzuk meg azt, hogy éhezzenek az afrikai gyerekek. Ezt a mozgalom követõi szerint úgy lehet elkerülni, ha a fair trade logóját viselõ termékeket is felkínálják a fogyasztóknak. A logó elnyeréséhez a harmadik világbeli termelõknek termékminõségi követelményeknek is eleget kell tenniük. Tény: a Föld népességének ötöde az egy fõre esõ napi egydolláros nyomorszint alatt él. Rajtuk a Fair Trade-ben gondolkodók szerint a fejlett világ kényelmében élõk igazából csak vásárlói döntéseikkel segíthetnek: azokat a termékeket vehetik meg, amelyeknek a bevételébõl stabilizálhatják anyagi helyzetüket a globalizáció által sarokba szorított termelõk. Akik, ha fairek akarnak lenni, vállalják, hogy emberséges körülményeket biztosítanak munkavállalóiknak. A Fair Trade logó viselésétõl profitot remélõ feldolgozóknak a piaci ingadozásoktól független, korrekt árakat kell ajánlaniuk a termelõknek, ami tisztességes újraforgatható profitot is tartalmaz. Ennek a felét elõre kell kifizetniük, hogy a termelõ ne adósodjon el. A Fair Trade legfontosabb terméke jelenleg még mindig a kávé. Az egyenlítõ mentén ötven országban termeli meg körülbelül húszmillió ember a világ összes kávétermését. A kilencvenes évek közepe óta több mint kilencven százalékot esett a bab ára. Számítások szerint egy háromszáz forintos kapucsínó árából most csak kilenc forintot kap meg a termelõ, mivel a kávéfõzõig százötven kézen megy át a bab, és mindenki ráteszi a maga profitját. A Fair Trade keretében ennek a dupláját ígérik a termelõnek. Fair virág Kenyából Miközben a fair trade világszerte félmilliárd dollárra rúg, ebbõl Észak-Amerika mindössze 10 százalékkal részesedik. Európában immár több mint egy évtizedes múltja van a mozgalomnak: eredményeként 250-féle „gyarmatáru”, elsõsorban kávé, tea, kakaó, de a fejlõdõ országokból importált textiláru, gyümölcs érdemelte ki a megkülönböztetõ fair trade címkét. A fair trade vásárlóközönsége zömében a britek, a németek, a svájciak, a hollandok és a belgák közül kerül ki. Nyugat-Európában 2500, kizárólag etikus módon beszerzett termékeket árusító bolt mûködik, csak Nagy-Britanniában e termékek kiskereskedelmi forgalma az idén várhatóan eléri a 150 millió fontot. Két éve a britek már „igazságos” virágot is vehetnek. Ezek a növények olyan kenyai farmokról érkeztek – áll a bukétákhoz mellékelt cédulán –, amelyeken a dolgozók jogait és a környezetbarát termelést szigorú szabályok garantálják. E szabályok betartásáért az exportár 8 százaléka a prémium, amit a kereskedõ visszajuttat a farmokra, ahol azt a munka- és életkörülmények további javítására fordítják. A köztudottal ellentétben ugyanis a téli-tavaszi hónapokban, így még a májusi anyák napjára is zömében melegebb vidékekrõl érkezik a csokrok alapanyaga. A legnagyobb szállító Kenya, amely 25 százalékos piaci részesedésével az utóbbi években maga mögé utasította Európa hagyományos szállítóit, Izraelt és Kolumbiát is. Az etikus vágottvirág-kereskedelem nemzetközi ajánlásai közül az elsõ, hogy a termesztéssel foglalkozó gazdaságokban mûködhessen szakszervezet, a munkások képviselõi – funkciójukból adódóan – bizonyos fokú védettséget élvezzenek a munkaadókkal szemben. A „szalonképes” kertészetekben tilos a dolgozók származás, nem, politikai vélemény miatti megkülönböztetése, a gyermek- és rabszolgamunka, a nõi dolgozók szexuális zaklatása. A törvényes munkaidõ nem haladhatja meg a heti 48 órát, túlórázást pedig csak önként lehet vállalni és kiemelten kell megfizetni. A becsületes bér megfizetése is fontos feltétel: a keresetnek el kell érnie az adott országban elfogadott minimálbért, és fedeznie kell az alkalmazott és családja megélhetését. A Kenyai Virágtanács által etikusnak elismert gazdaságokban például a havibér 50 dollárnak felel meg (a szervezet elvárásait nem teljesítõk rendszerint ennek csak a felét fizetik az alkalmazottaknak). Elõírás az egészség- és munkavédelem is – például a mérgezõ rovarirtó szerek használatakor a védõöltözet –, valamint a környezetszennyezés elkerülése és a víz takarékos felhasználása. Az egyenlítõi ország 1500 méternél magasabban fekvõ területein – elsõsorban a Naivashai-tó környékén –, ahol a hõmérõ sosem mutat 30 Celsius-foknál melegebbet, egész évben virágzik a rózsa és a szegfû, melyet aztán a közeli fõváros, Nairobi repülõterérõl teherszállító gépek visznek Európába, a hollandiai virágtõzsdékre vagy közvetlenül a nagy szupermarketekbe. Van azonban a dolognak árnyoldala is: amióta gombamód szaporodnak a kertészetek, 3 méterrel csökkent a tó vízszintje, kipusztultak belõle a sügérek, az itt honos 350-féle védett madár életfeltételei is veszélybe kerültek. Nem is szólva a tóban élõ, 15 ezres víziló-populációról. Elmaradt boltnyitás Valószínûleg nem ez az oka, hogy a méltányos kereskedelem elvei szerint elkészült termékek magyarországi bemutatókörútját szervezõ civil szervezetek kezdeti optimizmusa már a múlté. Akkor ugyanis úgy vélték, ha minden jól megy, idén õsszel megnyitják az ország elsõ fair trade boltját Budapesten. A boltnyitó azonban egyelõre elmaradt. Visszahõköltek ugyanis, hogy Magyarországon egyboltnyi vevõ sem akad a fejlõdõ országok gazdálkodóinak méltányos bevételt adó, negyedkilónként 1300 forintos kávékra és hasonló árú csokoládékra, teákra. „A magyar vevõk zöme még mindig úgy véli, hogy a harmadik világ gondjainak enyhítése a nálunk gazdagabb államoknak és intézményeiknek a feladata” – állítják az Ökotárs Alapítványnál. A Capital Research felmérése szerint Magyarországon jelenleg nem létezik az a fogyasztói réteg, amely a fair trade termékek egyértelmû vevõköre lenne. A felmérés szerint a méltányos, tisztességes kereskedelmet népszerûsítõ civileknek legfeljebb két kisebbségnél van esélyük: a gazdag együttérzõk és a biotermékek fogyasztói körében. (Utóbbiaknál fõként azért, mert a fair trade termékek jelentõs része a bio- és ökominõsítés kritériumainak is megfelel.) A civilek egyelõre elsõsorban a tájékoztatásra helyezik a hangsúlyt, illetve a bioboltokkal keresik a kapcsolatot. A Tudatos Vásárlók Egyesülete és a Planet Club Alapítvány például a középiskola harmadik és negyedik osztályos tanulóinak az oktatásához készít a tanárok számára segédanyagot. Fair bankok A klasszikus fair trade-nél sokkalta hatékonyabb a fair banking. Tavaly például a tízmilliárd fontot is meghaladta az az összeg, amelyet a britek az úgynevezett etikus befektetésekben, illetve az ilyen bankoknál helyeztek el – derül ki a Co-operative Financial Services (CFS) jelentésébõl. Az éves etikus beszerzési indexet (EPI) is összeállító CFS adatai szerint 2004-ben 5,5 milliárd font került a befektetéseiket etikai szempontok szerint (is) megválogató alapokba, az etikus bankok, illetve hitelszövetkezetek betétjeiben pedig 5,1 milliárd fontot helyeztek el a britek. A szociálisan érzékeny befektetések (SRI) piaca tizenöt év alatt bõvült fontban számolva ötmilliárdossá – nyilatkozta a Reutersnek David Anderson, a CFS vezérigazgatója –, de a 10 milliárdos szint eléréséhez már csak további öt év kellett. Más területeken is érzõdik, hogy a kiadásokat lelkiismereti szempontoktól is vezérelhetik: az etikus kereskedelem alapján mûködõ boltok forgalma az elérhetõ legfrissebb adatok szerint 2003-ban az elõzõ évhez képest 16 százalékkal, 3,5 milliárd fontra nõtt, messze meghaladva az általános háztartási kiadások alig 4 százalékos bõvülési ütemét. Ráadásul nem pusztán szívjóságról van szó: az SRI-alapok teljesítménye olyan mértékben javul, hogy egyre több pénzügyi tanácsadó kezd foglalkozni velük. Ma Nagy-Britanniában már ötvennél is több SRI-alap mûködik, ezek mind környezetvédelmi, szociális, illetve szélesen értelmezett morális kritériumok alapján válogatnak a befektetési célpontok között. Vannak olyanok, amelyek nem fektetnek be a környezetet szennyezõ cégekbe, mások a fegyvergyártókat hanyagolják vagy azokat a vállalatokat, amelyek tudvalevõen gyerekmunkát vesznek igénybe. Etikus kereskedelem, antennamagazin.hu, 2006. IV. negyedév.